Távol tőlem

(Intro)
Yeah... a kilométerek csak számok, mondják.
De a falak túl hidegek nélküled.
Túl messze vagy... hallod?
Figyelj.

(1. Verze)
Újra egy hotel szoba, vagy csak a csendes lakás,
Nézem a telefont, hátha pittyen, hátha jön egy jelzés, egy hívás.
Közöttünk városok, hegyek, meg ezer falu áll,
De a lelkem minden másodpercben hozzád hazajár.
Hiába van tömeg körülöttem, ha te nem vagy itt, egyedül vagyok,
A hiányod rágja a húsom, magammal magányos csatákat vívok.
Látom a mosolyod a képernyőn, de az nem az igazi,
Nem tudom az illatodat a párnámból teljesen beszívni.
Az óra mutatója mintha ólomból lenne öntve,
Minden perc egy örökkévalóság, ami a szívemet töri össze.
Te ott vagy, én meg itt, szakadék tátong a térkép felett,
De semmi nem tépheti szét ezt a láthatatlan kötelet.

(Refrén)
Mert túl távol vagy tőlem, de mégis a bőrömön érezlek,
Bármilyen messze fúj a szél, én ugyanúgy szeretlek.
Ez a távolság átok, egy kegyetlen, nehéz börtön,
De te vagy a fénysugár, amiért megéri kibírnom a földön.
Csak a napokat számolom, mikor érlek újra el,
Mert ha távol vagy tőlem, a fél szívem hiányzik, nem felel.

(2. Verze)
Bezáródom a gondolataimba, te vagy minden emlékem,
Ott vagy a reggeli kávéban, meg az éjszakai sötétben.
Másnak a szerelem könnyű: csak átmennek a szomszédba,
Nekünk meg minden egyes találkozás egy ünnepnap a naptárba.
Néha elgyengülök, beismerem, a magány nagy úr,
Amikor a csend a fejemben túl hangosan feldúcol.
Aztán eszembe jut, hogyan néztél rám, mielőtt elindultam,
Hogy a hűséged és a szavad az egyetlen, amiben sosem csalódtam.
Ez a kilométer-háború nem foghat ki rajtunk, tudom jól,
Erősebb a ragaszkodásunk a legdurvább viharnál is, ami tombol.
Lehet, hogy most a fizikai valóságban külön vagyunk,
De a holnapunk közös, és a cél felé egy úton haladunk.

(Bridge / Átkötés)
Irigylem a napot, ami most a te arcodat éri,
Irigylem a szelet, ami a hajadat becézi.
Én csak a visszaszámlálást nézem a kijelzőn minden este,
Hogy mikor borulhatok újra a téged féltő öledbe.

(3. Verze)
De tudod, ez a hiány arra is jó, hogy mindent megtanított,
Hogy mit érsz nekem valójában, a szívemen mindent megnyitott.
Mert aki mellett ott vagy mindennap, azt könnyű megszokni,
De téged a távolból is ugyanazzal a lánggal kell imádni.
Nem cserélnélek el senkire, aki közelebb lehetne,
Mert a lelkem csak a te nevedet véste fel a legmélyére.
Tartsd ki, bébi, már kevesebb van hátra, mint ami eltelt,
A mi szerelmünk a legnagyobb távolságot is simán túlfejti.

(Refrén)
Mert túl távol vagy tőlem, de mégis a bőrömön érezlek,
Bármilyen messze fúj a szél, én ugyanúgy szeretlek.
Ez a távolság átok, egy kegyetlen, nehéz börtön,
De te vagy a fénysugár, amiért megéri kibírnom a földön.
Csak a napokat számolom, mikor érlek újra el,
Mert ha távol vagy tőlem, a fél szívem hiányzik, nem felel.

(Outro)
Túl messze... igen.
De már indulok.
Már csak pár óra, pár perc.
Várj meg, ott leszek.
Távol tőlem... de mégis a szívemben.
Yeah. Csak te meg én.