gfghggf
male sad rapfemale refSad Boom Bap Emotional Guitar & Violin type Beat
Vytvořil:Lyrics To Music
Vytvořeno:24. 7. 2026
Doba trvání:3:22
Verze: Emlékszem a kezdetre, mikor még tiszta volt a kép, Azt hittem, hogy velünk újraírható a szép. Minden mosolyod egy menedék volt a sötétben, De a végén egyedül maradtam a ködben. A szerelem vakított, nem láttam a jeleket, Hogy a szavaid mögött már nem voltak feleletek. Magasra repültünk, de a zuhanás a mélybe fáj, Ahol a büszkeségem most már hiába kiabál. Mindent feltettem egy lapra, te meg eldobtad a paklit, Nem hittem, hogy valaha is tőled kapok ekkora snitt-et. Minden közös emlék most már elégetett papír, A lelkem mélyén a hiányod csak tüskéket firkál. Azt mondtad, hogy örök, de a tegnap felégett, Nézem a tüzet, ami kettőnkből már semmit se védett. Átverve állok itt, ahol nemrég még öleltél, Nem értem, a boldogságból miért így köszöntél. Elhalványult a fény, amit a szemedben láttam, Pedig én a jövőmet rég veled fentre szántam. Most meg csak a por maradt a lábaim előtt, Elvesztettem a harcot és a maradék erőt. Refrén: Szerettelek nagyon, de csak fájdalmat hagytál, A fényből a végén mély árnyékba rántottál. Hiába a hiány, hiába a vak remény, A csalódás tüze elégett a szívem helyén. Szerettelek nagyon, de csak fájdalmat hagytál, A fényből a végén mély árnyékba rántottál. Verze: A csalódás lassan ért el, mint az őszi hideg szél, Rájöttem, hogy az az ember, kit szerettem, már nem él. Kicserélődtek a pillantások, elmaradtak a szavak, Csak a jéghideg falak maradtak, amik eltakarnak. Fáj a tudat, hogy milyen könnyen lettem neked senki, Míg én készen álltam volna érted bármit megtenni. Üres az ágy oldalán a helyed, de még üresebb az ígéret, Hogy te vigyázol majd rám... hát szép kis ítélet. Eladtad az álmunkat egy olcsó pillanatért, Én meg itt maradok a kérdéssel: mindez vajon miért? Minden egyes hazugságod most méregként hat már, Becsaptál teljesen, noha a karjaidba vártál. Hogyan tudtál színlelni ennyi hosszú hónapon át? Eljátszottad a szereped, átszakítva a gátat. Minden tetted egy tőr volt, amit a hátamba szúrtál, Mikor azt hittem, segítesz, te csak mélyebbre túrtál. A szavad semmit sem ér már, elszállt a széllel, Tönkretetted a váramat ezzel a hamis kézzel. Most a romok felett ülve próbálok még élni, De a csalódás tüze nem enged többé remélni. Refrén: Szerettelek nagyon, de csak fájdalmat hagytál, A fényből a végén mély árnyékba rántottál. Hiába a hiány, hiába a vak remény, A csalódás tüze elégett a szívem helyén. Szerettelek nagyon, de csak fájdalmat hagytál, A fényből a végén mély árnyékba rántottál. Verze: Éjszaka van megint, a hiányod nyom, mint az ólom, A közös pillanatokat a fejemben elnyomom. De a csend túl hangos, minden sarokból te nézel, A fájdalmat nem törölhetem ki egy egyszerű kézzel. Próbálok lépni, de a lábam a múltba ragadt, A szív helyén csak egy tátongó sebfelület maradt. Megtanulok élni ezzel a súllyal, amit hagytál, Noha elvitted a fényt, és csak árnyékot adtál.
Vytvořte si vlastní AI Hudba
Generovat studio- kvalitní písně v sekundách