HA A SZE

(Intro)
Yeah... Néha nem kellenek a szavak.
Tudod, a száj hazudhat, de a szem...
A szem mindent elárul.
Figyelj.

(1. Verze)
Rohan a világ, mindenki siet, mindenki lót-fut,
Az emberek arcán csak a stressz, meg a fásultság ül.
De mikor megállok előtted, és megfogom a kezed,
Megszűnik a zaj, a külvilág hirtelen elvész.
Ha a szemedbe nézek, egy egész univerzum tárul fel,
Benne van a múltunk, a jelenünk, meg minden, ami kell.
Nem kell hozzá filter, nem kell semmi duma,
Ott van a tiszta lélek, a legszebb ballada.
Olyan, mint az óceán, mély és végtelen,
Eltűnik a félelem, ha a tekinteted követem.
Látom a jövőt, a közös házat, a gyerekeink zaját,
Látom, ahogy együtt éljük át az élet tavaszát és telét.

(Refrén)
Mert ha a szemedbe nézek, kitisztul az ég,
A jég is felolvad, ami a szívemen élt.
Nem kell ide szó, a tekinteted beszél,
Megtaláltam benne mindazt, amit a lelkem remélt.
Csak nézz rám, és tudom, hogy otthon vagyok,
A szemedben a legfényesebb csillag ragyog.

(2. Verze)
Látom benne a hullámvölgyeket, az elfojtott könnyet,
Tudom, mikor fáj, és mikor váltja fel a bánatot a jókedv.
Ismerem minden apró villanását, a nevető ráncokat,
Amik akkor jelennek meg, ha a bolondságaim szórakoztatnak.
Olyan ez a két szem, mint egy igazságpillér,
Nem tudok hazudni neked, még ha akarnék se, semmiért.
Olvashatsz bennem, mint egy nyitott könyvben, bébi,
Nincs több titok, nem kell a falakat felépíteni.
Ha a tükörbe nézek, néha magamat sem látom tisztán,
De ha rád nézek, pontosan tudom, ki vagyok igazán.
Visszaadod a hitem, ha a világ épp darabokra törik,
Ez a két írisz az én váram, ami a boldogságunkat őrzi.

(Bridge / Átkötés)
És ha majd eltelik ezer év, és az arcunk megváltozik,
A tekinteted varázsa bennem akkor is ugyanúgy lakozik.
A fény nem kopik ki belőle, az idő nem győzheti le,
Mert a lélek tüze ég ott, és az van beleírva: örökre.

(3. Verze)
Olyan ez, mint egy hipnózis, de a legédesebb fajta,
Ha egyszer elkapsz, nem akarom, hogy vége legyen rajta.
Benne van a megnyugvás, a szenvedély, a láz,
Az a melegség, amit egy hideg téli este a kandalló áraszt.
Köszönöm, hogy vagy nekem, hogy ezt a csodát láthatom,
Hogy minden áldott nap a te szemeiddel kelhetek fel a hajnalon.
Nem kell többé keresnem, hogy mi az élet értelme,
Csak belefeledkezem a szemeid mély tengerébe.

(Refrén)
Mert ha a szemedbe nézek, kitisztul az ég,
A jég is felolvad, ami a szívemen élt.
Nem kell ide szó, a tekinteted beszél,
Megtaláltam benne mindazt, amit a lelkem remélt.
Csak nézz rám, és tudom, hogy otthon vagyok,
A szemedben a legfényesebb csillag ragyog.

(Outro)
Csak nézz rám... igen, pont így.
Nem kell mondanod semmit.
Mindent értek.
Ha a szemedbe nézek... ott a világom.
Yeah. Csak te meg én.